Újra itthon

Hát eljött ez a pillanat is. Hazatértem. Csak a testem! Most még. Kell egy kis idő amíg feldolgozom az élményt. Még most sem hiszem el, hogy megcsináltam. Olyan mint egy álom. Valaki csípjen meg!

Az egész út összegzéseként talán annyit mondhatok, hogy mindenkinek ott lenne a helye, legalább egyszer az életben.

Igen, kaptam válaszokat, melyeket mélyen legbelül már úgyis tudtam, de kellő távolság kellett ahhoz, hogy ezek felszínre jöjjenek és ki is mondjam őket. Aztán kaptam még minden mást is, amire szükségem volt. Megerősítést, felismeréseket, Caminos családot, barátokat, érzéseket, élményeket, emlékeket, illatokat, képeket, hangokat, dallamokat,...

Jó újra itthon lenni, de amint tudok megyek vissza! Ez szerelem volt első látásra! Még jobban szeretem a gyaloglást, mint azelőtt. Szeretek egyedül lenni és nem félek tőle\magamtól, mert néha jó csak magunkban lenni, önmagunkkal. Mondjuk a Portugál úthoz még nem vagyok elég erős, másfél hónap csak magammal. Na ahhoz kell még egy kis idő vagy egy-két útitárs. :)

Éljétek az álmaitokat!